a tavasz remegése lábaimban
viszi a víz hangomat
a lélek reménye csobban
már-már dobban a szív
már-már éppolyan giccses
már-már éppolyan vicces
télszagú nyárhajú évszak
eltereli a ködfelhőket
fejem felől
képtár van agyamban
csupazöld színek
rügyekkel nevető
almaízek
május legyen
köhögős zivataros
tócsában csoszogó
cseresznyén ropogó
ma játszótéren voltunk
kiskabát nagykabát
szélfútta hinták között
indák szaladnak
motoros kacajos
kisfiúk
kavicsos lapátos
lányok
a holnap fontos lesz, több szempontból is jelentős...
drukkoljatok nekünk!
a szín a 2010 tavasz/nyár kollekciót idézi
-a giberlim már látszik-
nincs semmi a számban, eskü!
kiszedték a bölcsességfogamat múlt szerdán.
igazi szájsebészeti eljárás volt, a fog mélyen,
hátul aludta az igazak álmát az ínyemben.
a képek nem illusztrációk...
papírfecnikre írtam
az életem
minden darabra
különös részletet
róttam
szétszórtam
száz irányba
újra indulása
életemnek
különös értelemmel
tölt el
minden apró
szilánknak
száz a jelentése
feltételezem
hogy boldog
a vége
végtelennek
egy a méhe
különös rajzások
vannak ott a mélyben
mégha néha
nem is igen értem
száz fénnyel
pásztázzák testemet
nevethető és
boldog a lét
noha különös
ezer volta
tündöklőn kopott
megannyi foltja
azt hiszem, így a mikulás elmúltával elindítom
a takarítsd ki mások kocsiját az éjszaka leple
alatt a hó alól mozgalmat, azaz a TKMK-t!
az igazán nagy fun egy fotósorozat lenne
azokról az arcokról, akik reggel 10-20- perccel
előbb lemennek, hogy na majd ők, de nem
is, mert mi!